&#x;&#x;

Akarsz végre érezni?

Elkísérhetlek?

 

A zarándoklat olyan utat jelent, amit belső hívásra teszel meg, hogy a végén a legmélyebb önvalóddal találkozhass. A zarándoklat egy beavatási rítus. Több olyan beavatás is létezik, aminek a segítségével kapcsolatot teremthetsz a tudattalan éneddel. A lényeg, hogy a tested megismerésével és a testérzeteid tudatosításával hatni tudsz az érzéseidre, gondolataidra és viselkedésedre. Ezáltal egy olyan eszköztár nyílik meg előtted, amely lehetővé teszi egy felszabadultabb, szorongás nélküli, élhetőbb életvitel kialakítását.

Talán sokan mondták már neked, hogy változnod kell, kockázatot vállalni, nekivágni az ismeretlennek, vagy hogy tabutémákat kellene gondolati úton feszegetni…

Szerintem a válasz ennél sokkal egyszerűbb: ha figyelünk a testünk jelzéseire, megérkezünk a saját hús-vér valóságunkba és jelenünkbe. A testünkbe. Hol máshol kellene lennünk?

Az új énedben mindazok a vágyaid, amelyek mindig is benned voltak, tudatosulnak és kifejezést nyernek. Ezáltal a megváltoztatott szerepeid helyett azonossá “változol” magaddal. Az út során elveszítheted mindazokat a félelmeidet és sérüléseidet, amelyek a rég elmúlt események láncaival visszatartanak. Ennek az általánosabb neve nem kockázat, hanem gyógyulás. Már régen nekivágtál az ismeretlennek, amikor járni, beszélni, enni, írni-olvasni tanultál. Amiben most vagy, az a megtorpanás. Ami rád vár, az az ismeretlen, amit még nem fedeztél fel, amitől több leszel. A szégyen, ami visszatart egyes érzések megélésében, nem természetesen veled született, hanem éppen gondolati úton, a környezeted által rád pakolt, vagy önként vállalt súly, amit cipelsz. Ennek feloldására érdemes a természetes utat választani. Az élet nem bűn, a motiváció nem önzés – nyugodtan belevághatsz.

Mi másra támaszkodhatnál bizalommal, ha nem a testedre és a benne fellelt érzetekre? Hiszen a Te életed eredete és otthona is a tested.

A gyógyulás nem egy végállapot, amellyel egyszer csak készen vagyunk, amikor egy külső “gyógyító” eljárással kitépték belőlünk legbelső valónkat, vagy gondolati úton, érvekkel megtanuljuk alátámasztani vagy letagadni mindazt, amitől szenvedünk. Ellenkezőleg: ha visszavesszük az irányítást a saját életünk felett, minden egyes jelenetét felhasználva újra írjuk a saját sztorinkat, hogy kik vagyunk és merre haladunk, ha többé nem elszenvedjük, hanem főszereplőként, “cselekvő módban” éljük az életünket, akkor (és csak akkor) nem kell tartanunk attól, hogy bármi olyan történik ismét, amit nem kérünk vagy nem tudunk elfogadni.

Talán, ha már mindent meghallgattunk és mindent megtettek értünk, végül önmagunk szeretete fogja begyógyítani a szív és a test sebeit, mert a szeretetből nem születhet erőszak és agresszió.

Az önismeret zarándokútja nem mindig zökkenőmentes, de megteremthető az a szeretetteljes közeg, amelyre biztonsággal támaszkodhatsz.

Ezért válassz egy kísérőt. Indulhatunk?